„Minden zeneszerzőnek, minden zenésznek, hangszeresnek vagy énekesnek valahol emlékeznie kell vezetőjére, aki Útját megnyitotta és egyengette – hogy azután kibontakozhasson.”

Sigismund Toduţă

Sigismund Toduţă zeneszerző, muzikológus és pedagógus (1908 május 17 Piski – 1991 július 3 Kolozsvár) zenei tanulmányait a kolozsvári Zenekonzervatórium és Drámaművészet pedagógiai (1926-1930), zongora (1926-1931) és zeneszerzés (1930-1935) szakán végezte.  1936-1938 között Rómában az Accademia Santa Cecilia és az Institutio Pontifico di Musica Sacra hallgatója, ahol 1938-ban elnyeri a muzikológia doktora címet.
Sigismund Toduţă neve elválaszthatatlan a „Gh. Dima” Zeneakadémiáétól, mely 1946-1974 között tanári pályafutásának szintere. Ez időben az intézmény tanszékvezetői, majd rektori tisztségét is betölti. Romániában elsőként bízzák meg doktori disszertációk vezetésével a zenetudományok területén.  Egy nemzedék zeneszerzői kerülnek ki a keze közül, a mai  kolozsvári zeneszerző iskola jeles képviselői, akik büszkén vallják magukat a mester tanítványainak. 
Műveiben (vokális, korális, kamara és hangszeres zene, valamint szimfonikus, vokál-szimfonikus és opera) a neoklasszikus vonalat követi, úgy a zenei nyelvezet, mint a műforma tekintetében. Művészetének legfontosabb ismertetőjegye a modális, népi-bizánci ihletésű melódia és polifónikus szerkesztésmód.