Az ember szentesíti meg a helyet és nem fordítva – tartja a mondás. Vitatkozhatnánk is vele!

A zeneiskola története „szentségtelenítéssel” kezdődött ezelőtt jó 60 évvel. A ferences atyák elorzott celláiban indult útjára az intézmény. Ennek ellenére, valószínűleg a zenének köszönhetően, a cellák megbocsátottak, több évtizedes kolostorbéli működésünket megszenteltnek érezhetjük.

Ugyanúgy érezhettek az Unirea iskola falai pár hónappal ezelőtt, mint egykor a kolostor. Hiszen ide, egy gépipari szakiskola céljából műhely épült. Mit keres a hegedű a köszörű helyén – kérdezhetnénk -, mikor e kettőben talán csak a szóvégi hosszú „ű” a közös. Meggyőződésem mégis, hogy akárcsak a kolostor esetében, muzsikánkkal rövid idő alatt ezt a helyet is megszenteljük.

Kedves elsősök, ti azzal szentesítitek meg a helyet, ha megmaradtok olyannak, mint a mesebeli legkisebb gyerek, aki hamuban sült pogácsával feltarisznyálva elindul szerencsét próbálni. Ha jövőre és tíz év múlva is őszinte tudásvággyal és elszántsággal – kezditek a tanévet, azt fogja jelenteni, hogy nem halt ki belőletek a gyermeki érdeklődés, sőt, a zene és a közösség segítségével sikerült művelni a lelketeket.

Kedves nagyobbak, különösképpen kedves tizenkettedikesek, rátok az a feladat bízatik, - még ha olykor nosztalgiáztok is -, hogy mentsétek át a zeneiskola szellemiségét, hangulatát. Minél többet jártatok a zárdába, annál nagyobb a feladatotok!

Kedves szülők, Önök is részesei ennek a „megszentesítési” folyamatnak azzal, hogy itt vannak, hogy bizalmat szavaztak nekünk, hogy segítséget nyújtottak a fészekrakás folyamatában. Zeneiskolás szülőnek lenni nem könnyű, de annál szebb, annál több felemelő pillanatot nyújtó feladat, éppen ezért élmény.

Kedves kollégák! Jó cégeknél szokás, hogy mindenki takarítóként kezdi. Mihelyt ezt a munkát jól végzi, fokozatosan előléphet. Mert így megismeri, átlátja és tisztelni fogja a cég minden tevékenységét. Ezek szerint mi is „jó cég” vagyunk. Mindannyian takarítással, bútorhordással kezdtük, megérdemeljük az „előléptetést”. Következhet az, amikor tartalmakat, de főleg szeretetet, türelmet, értékrendet, követnivaló példát közvetítünk a diákok felé.

Kívánom, hogy diák, tanár és szülő, mindenki a maga helyén úgy végezze feladatát, hogy ne hatvan év múlva, hanem rövidesen érezhessük igaznak a mondást: Az ember szentesíti meg a helyet és nem fordítva.

Kállay-Miklós Tünde

igazgatóhelyettes