Hogy ne legyen se országom, se hazám, Csipkebokor legyen az én szállásom, Ott se legyen soha megmaradásom.
Barna legény csalta meg a szívemet, Barna legény, ne csald meg a szívemet, Én a karom megcsalni a tiedet.
Nem sokáig ragyognék én odafenn, Mert mikor az égen kéne ragyogni,
|
|
1. Magas a dézsi temető, Mellette egy sűrű erdő.Ott bujdosik a kedvesem, odamegyek, megkeresem. 2. Jaj, de sokszor, jaj, de régen, jártam egy virágos réten. Ott láttam egy kismadarat, kérdeztem a galambomat.
3. Azt mondta, hogy látta, látta, egy legény keblére zárta. Ha elvette, éljen vele, csak előttem ne ölelje.
4. Ha elvette, éljen vele, ölje meg a bú mellette. Öröme is annyi legyen, amennyi ő csinált nekem. |
||
Én voltam a legszebb ága, De egy gonosz leszakított, Keze között elhervasztott.
Minek a szerető nékem. De én arra nem hajlottam, Titkon szeretőt tartottam.
Szerelemnél jobb az álom, Mert az álom nyugodalom, A szerelem szívfájdalom.
Kire nem hajlottam soha. Hajlanék én, de már késő, Hull a könnyem, mint az eső. |
|
1. Lefelé folyik a TiszaNem folyik az többet vissza Rajtam van a babám csókja Ha sajnálja vegye vissza
2. Ha sajnálja vegye vissza Nem vagyok én rászorulva Ha sajnálja vegye vissza Nem kell a bánatos csókja
3. Lám, megmondtam, bús gerlice, Ne rakj fészket út szélire, Mer’ az úton sokan járnak, Kis fészkedből kihajhásznak.
4. Rakjál fészket a sűrűbe, Sűrű erdő közepibe, Sűrű erdő közepibe, Bánat fának tetejibe. |
||
1.
Erdő mellett estvéledtem,Subám fejem alá tettem. Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó istenemet: |
2.
– Én Istenem, adjál szállást! Már meguntam a járkálást; A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást. |
3.
Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát: Bátorítsa szívünk álmát; Adjon Isten jó éjszakát! |