1.       Erdő, erdő, kerek erdő, de szép madár lakja kettő,

Kék a lába, zöld a szárnya, piros a rózsám orcája.

2.       Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér,

De én bizony nem adok, inkább jól megátkozom.

3.       Kilenc fia néma legyen, a tizedik leány legyen,

Az is olyan csalfa legyen, ország-világ híre legyen.

4.       Kinek nem jó itt lenn lakni, menjen Mennyországa lakni,

Építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat.

5.       Építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle,

Építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat.

6.       Kinek nincsen szeretője, menjen ki a zöld erdőbe,

Írja fel egy falevélre, néki nincsen szeretője.

7.       Szennyes ingem, szennyes gatyám, Mezőségen lakik anyám,

Nincsen fája, se hamuja, hogy az ingem megszapulja.

8.       Ne nézd, hogy én szennyes vagyok, mert szívembe' nincsen mocsok,

Az az egy pecsét benne van: szeretlek én rózsám, nagyon.

9.       Szeress rózsám, csak nézd meg, kit, mert a szerelem megvakít,

Engemet is megvakított, örökre megszomorított.

1.       Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,

       Hosszú út porából köpönyeget veszek.

2.       Búval és bánattal kizsinóroztatom,

      Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.

3.       Fúdd el, jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,

      Hosszú útnak porát, az én szívem búját!

4.       Fúdd el, jó szél, fúdd el, búmat, bánatomat,

      Víz alámentére, szélnek felfuttára!

5.       Fúdd el a hegyeken, nagy erdőkön által,

      A széles vizeken, keskeny pallón által!

6.       Fúdd bé édesemnek forró kebelibe,

      Úgy szállítsd szívére, hogy haljon meg véle!

7.       Mégse fúdd szegénynek nagy keserveire,

      Hagyj békit szegénynek, hogy éljen kedvére!

1.Erdő, erdő, de magas a teteje,

   Jaj, de régen lehullott a levele,

   Jaj, de régen lehullott a levele,

   Árva madár párját keresi benne.

2.Búza közé szállt a dalos pacsirta,

   Mert odafönt a szemeit kisírta,

   Búzavirág, búzakalász árnyába,

   Rágondolt a régi első párjára.

3.Ki látta már beborulni az eget,

   Most tudtam, meg hogy a babám nem szeret.

   Ha nem szeret, vigyék el katonának,

   Párja leszek én az árva madárnak.

1.      Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva,

Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a tolla.

Hívott engem útitársnak, el is megyek véle,

Vásárhelyen nincsen olyan legény, sej, aki nekem kéne.

2.      Anyám, anyám, édesanyám, menjen az erdőbe,

Keresse meg azt a pávát, s kérdezze meg tőle:

Nem látta-e a kedvesem abban az erdőben?

Kiért fáj a, fáj a gyönge szívem, sej, meg is hasad érte.

1.      Szerelem, szerelem,

Átkozott gyötrelem,

Mért nem virágoztál

Minden fa tetején.

2.      Minden fa tetején,

Diófa levelén,

Hogy szakasztott volna

Minden leány s legény.

3.      Minden szegény legény,

S minden árva leány,

Mert én szakasztottam,

S el is szalasztottam.

4.      De még szakasztanék,

Ha jóra találnék,

Jóra, Isten, jóra,

Ne fordítsad rosszra.