Három kislány zabot arat,
Sej, haj, zabot arat a lovának,
Szeretőt keres magának.
Van egy forrás titok alatt.
Sej, haj, aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.
A babámtól elbúcsúztam.
Sej, haj, úgy elbúcsúztam szegénytől,
Mint ősszel fa levelétől.
Énrám mért haragudtál meg.
Sej, haj, nem üzenem, nem is mondom,
Mert én terád nem haragszom.
Háromágú diófa nőtt. Sej, haj, három ága, hat levele, Tilos a szeretőm neve. |
|
1. Akkor szép az erdő, mikor zöld,Mikor a vadgalamb benne költ, Olyan a vadgalamb, mint a lány, Sírva sétál a párja után.
2. Ezt a kerek erdőt járom, Ezt a barna kislányt várom én, Ez a barna kislány viola, Én leszek a vigasztalója.
3. Elvágtam az ujjam, de nem fáj, Fügefa levelet tettem rá, Fügefa levele, harmatos, Alacsony a rózsám, de csinos.
4. Jaj, de sokat jártam, fáradtam, Mikor házasodni akartam, Nem találtam kedvemre valót, Csak az a szeretőm, aki volt. |
||
Leülék egy zöld fa alá nyugodni.
S odajöve filibili szép madár.
Abba hozá szép szeretőm szándékát.
Reá szállott két szép madár, illendő.
Másik madár Szabó Katalin, hajlandó.
|
||||
Szép leányból lesz a legénycsábító, Én Istenem, de jó annak, ki csúnya, Szegény legény szívét nem szomorítja.
Legényt hallok a kapuban beszélni, Édesanyám, eresszen ki hozzája, Fáj a szívem, majd meghalok utána.
Ráérsz te még a legénnyel beszélni, Tudom, anyám, jól tudom, hogy ráérek, Azt is tudom, hogy nem sokáig élek. |
|
|
||
|
1.
Kimentem én az erdőbe, az erdőbe,Ráléptem egy venyigére, venyigére, Venyigéről venyigéről venyigére, Fáj a szívem a szőkére a szőkére. |
2.
Lementem én az utcára, az utcára, Ráléptem egy szalmaszálra, szalmaszálra, Szalmaszálról szalmaszálról szalmaszálra, Fáj a szívem a barnára, a barnára. |
3. Lementem én a piacra, a piacra, Ráléptem egy papirosra, papirosra, Papirosról papirosról papirosra, Fáj a szívem a csinosra, a csinosra. |
||
|
|
||||