Kedves gyerekek, kedves kollégák, tisztelt Szülők,

Amikor egy futóverseny előtt a futók rajthoz állnak, nem látják be egészen az előttük lévő távot, és nem látják pontosan a célt sem. Mégis, minden futó tudja, miért fut. Ha szemeivel nem is láthatja a célt: legbelül érzi, hogy mi a célja: a táv teljesítése, lehetőleg minél jobb eredménnyel.

Egy új tanévet is fel lehet fogni futóversenyként. Bizony minden évben rajthoz állunk, maratoni távot futunk. A cél a tudásanyag megszerzése, a reánk váró számonkéréseknek való megfelelés. Életkoronként igen különbözik ez a tudásanyag: a legkisebbek, akik eddig csak hallgatták a meséket, ezután tanulják meg maguk is elolvasni. Ők, akik közül sokan mostanig hangszert sem érintettek, elkezdik lassan a hangszerjáték titkait fejtegetni. A legnagyobbak, az érettségizők pedig már komoly megmérettetésre készülnek fel. Ezzel párhuzamosan magas színvonalú hangversenyeken lépnek fel. Ilyenképpen összehasonlítva a legkisebbeket a legnagyobbakkal kiderül, hogy az iskolai “futás” nem verseny: kicsinyek és nagyok, diákok, szülők és tanárok nem egymással versenyezve, nem egymás ellen, hanem közösen, egymásért, egymás mellett haladnak a cél felé. Mindenki a maga tempójában, a maga adottságaival, a maga eszközeivel.

Bizonyosan többen ismerik a híres etióp futó, Abebe Bikila nevét. Ő volt az, aki az 1960-as római olimpián – támogatók híján – mezítláb kényszerült végigfutni a maratoni távot, ennek ellenére megnyerte a versenyt, hatalmas meglepetést okozva ezáltal. Négy évvel később újra olimpiai bajnok lett, akkor már egy sportszergyártó világcég sportcipőjében.

Mi is érezzük úgy olykor, hogy másokhoz képest “mezítlábas” körülmények közt futunk. Ezzel együtt, a tavalyi évvégi vizsgákon és felvételiken is azt bizonyítottuk, hogy intézményünk értékei függetlenek székhelytől, körülményektől. Ha mindannyian tudásunk legjavát nyújtjuk, sikeresek vagyunk. Azért még természetesen reménykedünk benne, hogy mint Abebe Bikilának, valamikor nekünk is megadatik egy méltó “világmárka”.

Most induló tanévünket jó lenne úgy zárni, hogy Pál apostollal együtt vallhassuk: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Hiszen az iskolában a cél maga az út: hogy azt becsülettel végigjárjuk, közben a nemes harc követelményeinek megfeleljünk, a hitünket megtartsuk.

Ezeket kívánva mindnyájunknak, a 2009-2010-es tanévet megnyitom.